szenteltetet. se a szent helyre bé ne menyen., az az idö pedig negyven napig tartot. a férfiu gyermekért, és nyolczvan napig a leány gyermekért, és a midön ez az idö bé tellyesedet. az aszszonynak a templomban kelletet menni hogy meg tisztullyon. és ót egy barányt kelletet adni az áldozatra, és egy galambat. vagy egy gerlitzét. a büniért. hogy ha pediglen egy bárányt nem adhatot, szabad volt a bárány helyet egy galambot. vagy egy gerlítzét adni.
A második parantsolattya a törvénynek., a mely az elsö szülöt fiakot tekinté. arra kötelezé a szüléket, hogy azokot bé mutassák.az Istennek. és pénzen meg válttsák. minden elsö szülöt. Izraelben. az emberek. és az állatok közöt, az Istennek volt szenteltetve, ezt aparancsolatot akoron adá ki, a midön egyiptumban. minden elsö szülötet meg ölete, hogy faraot. a népe el botsátására kénszeritené. ezen szentelésel. arra akará kötelezni a sidokot. hogy soha elne felejtenék azt ajó téteményit. és mint hogy szükséges volt, hogy a szenteltetet dolog néki fel áldoztassék. áldozatul, azal meg elégedék. hogy állatokot áldozanak, és a fiakot meg válttsák. lehetet volna azokot a gyermekeket néki szentelni más képen is. példának okáért, hogy az oltárnál szolgállyanak, de erre a hivatalra. a lévi nemzettségit választá. az Izraelben lévö elsö szülöttek helyet., ugy hogy minden elsö szülöttetet meg kelleték váltani, a lévi nemzettségin kivül.
A boldogságos szüz. engedelmeskedni akarván. ennek akét. parantsolatnak. negyven nap mulva. szent josefel. jérusálemben mene. hogy a meg tisztulásáért valo áldozatot bé ajánlya. az Évangyélium fel tészi hogy a szegények. áldozattyát ajánlotta. a kis Jésust el vitték magokal. hogy az Istennek bé mutassák. és meg válttsák. mivel nem a lévi. hanem a juda nemzettségiböl valo volt, Az alat hogy a templomban lettek volna, a szent léleknek sugarlásabol.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 614)